anima libera ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 2. 5.     Owl City - Fireflies Ez egy tökéletes nap volt. Leszámítva a legtökéletlenebb olasz órát ami lehetett volna. Gyakorlatilag olyan szinten végignevettük az órát, hogy könnyeinkkel küszködve hagytuk el a termet. Suli után elmentünk a lányokkal sétálni gyönyörűséges belvárosunkban. Megőrökítettükmagunkat egy csodálatos falszakaszon. Meg képeken. A nap fénypontja lett volna, ha navigációs képességünk is összpontosult volna Norma házának keresése során. Egyébként ritka vicces pillanataink voltak-vannak-lesznek még így. Négyecskén. Délután végre találkoztunk Kattal és beszélgettünk. A tea-tárban sötétedett ránk két kattan tea társaságában. A meleg gözőlgő teát kortyolva, halk zene, beszélgetés. Mintha a világ csodálatos hely volna. Néha tényleg az. Az ilyen napok után. Holnap hajnalok hajnalán kell kelnem, hogy vehessek bérletet mielött bezár az a hely ahol lehet. Ráadásul nem találom az orrcseppemet, ami nélkül nem tudok élni, vagyis tudok ha a számon veszem a levegőt. Ami hosszú idő után elég kellemetlen folyamat. Kinyomtattam néhány fotót a maiakból, hogy gyarapodjon a falamat beborító fotók tömege. Egyébként jó látni, hogy azok akiket régen ismertem és szerettem, most habár egész mások kezdenek azok lenni akik lenni akartak. Végülis a sebesség már nem számít ha az irány jó. A csütörtöki próba elég kellemes volt. Hihetetlen megnyugtató dolog egy mikrofonba ordítani úgy, hogy alig hallod hamis vagy-e vagy nem. Ezt nem irónikusan értem. Tényleg az. Mintha jönne az egész magától. Isten áldja a kandallótűz teát! :)  la vita é bella. ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 2. 2.     Katy Perry - I kissed the girl Még egy hónap és elviselhető lesz az idő. Legalábbis emlékeim szerint február vége felé már túlélhető ez az egész időjárás téma. Szép kis hét lesz ez. Remélem. Csütörtökön talán ennyi idő után tényleg összejön a vokálos próba, péntek végre Katus, szombat Petra és estefelé Tomi. Vasárnap remélem lesz rendes próba már a Mátéval, még akkor is ha nekem kell kirángatnom az erősítőjét 25 kilóméteren keresztül. Bár azt nem tenném meg. A napok csúcspontjai általában mikor alszok. A legrosszabb mikor felébredek teljesen kómás vagyok, két óriás karika a szemem alatt, mintha valaki arconvágott volna. A sápadságról inkább már nem is teszek külön említést. Annyi szépséges számot találtam kottával együtt. Ha nem lennék ilyen fáradt kedvem lenne kreatívkodni. Ez a költözés téma meg minden ittvan a fejemben. El is mennék és maradnék is. Inkább mennék, de amikor meg mennék akkor nem lehet. Amikor meg egy szikra fellobban bennem, hogy mégiscsak itt nőttem fel. Ahogy Andy Warhol mondta mindig akkor kapjuk meg amire vágyunk ha már nem is akarjunk annyira, vagy nem vágyakozunk utána. Mert nem tudnánk értékelni, ha az ölünkbe pottyanna minden. Ezért kell mindenkinek amit nem kaphat meg, és ezért nem kapja meg senki ami után vágyakozik. Legfeljebb sok-sok-sok idő múlva. Például mikor zongorát akartam akkor minden lefekvés elött bejött anyu a szobámba, megsimogatta az arcom és aztmondta, hogy lehet, hogy egy reggel felkelek és ott fog állni. Mikor nem is számítok rá. Végül nem reggel volt, hanem délután, és annyira elfáradtam, hogy elaludtam a kocsiban mikor szerelték össze a nappaliban. Mikor valami másra szeretnék koncentrálni mindig jön a múlt, összegömbölyödik az ölemben mint egy bolyhos kiscica és elkezd dorombolni. Bár a Tinkával múltkor láttunk egy kifejezetten ijesztő macskát. Hét végére össze kell éheznem hajfestékre, ugyanis én veszem a hajfestéket, ahogy megbeszéltük. Nem érdekel, hogy nálunk leszünk-e vagy a Máténál megcsináljuk és kész :). azóta szünetelen őt látom mindenhol ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 1. 30.     Kelly Clarkson - You found me Szombat volt. Anyuval shoppingultunk cipőt és végre találtam szürke cicanacit. Gondolom senki nem tud élni az információ nélkül hogy zoknit is vettünk, méghozzá feketét, az egyiken színes pillangók a másikon szivecskék és a harmadik pedig csíkos. Izgalmas nem? Egyébként óránként változik az időjárás. Egy óráig istenigazából szakad az eső, és ugyérzed soha nem fog elállni, majd kinézel az ablakon és hatalmas pelyhekben hullik a hó. Értenem kéne? Egyébként kellemes délután volt. Petrával filmet néztünk meg voltunk. Estére megint rámjött a fotónyomtathatnék, úgyhogy kapásból 5 fotót kinyomtattam. És még nem ért véget ez a nap. Majd megint rajzolom tovább az óriásplakátot éjfélig és gitározok. Szép az élet. Bár hajlamos vagyok elfelejteni, mikor belegondolok, hogy talán tényleg elveszítettem az egyik legjobb barátomat. Nagyon fontos volt nekem, tavaly télen mikor tartottuk egymásban a lelket és ahogy folyamatosan ismertük meg egymást, nyáron is sokat voltunk együtt. Úgy tünt, hogy attól, hogy különböző suliba járunk minden ugyanolyan jó lesz, ha nem jobb. Egy darabig lett. Aztán nem. Nagyon hiányzik amilyen régen volt ez az egész kapcsolat. Egy olyan fiú-lány barátság ahol fontosabb volt a barátság, és nagyobb az akaraterő. Hazudnék ha azt mondanám, hogy soha nem gondoltam arra, hogy több legyen és máshogy. Mikor először vesztünk össze, nyáron, kimentem a kertbe ültem a fűben vagy 2 órát és elszívtam egy cigit. Azt a cigit amit megígértem, hogy soha nem fogok elszívni. Most nem fogok tenni semmit. Nem fogok írni neki, nem fogom felhívni, inkább hagyom, hogy belül fájjon ez az egész. Nem tehetem meg újra, nem ülhetek ki a kertbe. Hideg van és vizes a fű. El fog olvadni a hó, ki fog sütni a nap, és ki fogunk békülni. Egy este mikor az Elizabethtownt vagy az Igenembert nézem fel fog hívni és azt fogja mondani, hogy hiányzom neki. Lehet, hogy most talált magának mást a "lány, aki meghallgat és jó ölelgetni" szerepére. De ha ő az aki a legjobb barátom volt akkor rá fog jönni, hogy ez nem egy pótolható dolog amit vehet a sarki boltba a cola, a vilmoskörte és a gumicukrunk mellé. remény ;) ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 1. 29.     Lily Allen (live) Szépséges napok voltak ezek. Csütörtökön próba helyett egész délután Krisztivel lógtunk, Pécs gyakorlatilag minden helyén voltunk legalább egyszer, önértékelési játékokat játszottunk, fagyoskodtunk mindent ami belefért. Fél 8-as hazatérésem örömére lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni. Ma suli után, és egy nevetséges lassan eltelő kóruspróba után mentem ki Tinkához zkar próbára. Kellemes volt. Több órányi zenélés, több órányi beszélgetés és nagyon sok érdekes történet. Mindenki ismer mindenkit. Ha meg nem egy barátod biztos ismeri. Megcsináltunk egy másik számot, a 9.-es szöveggyűjtemény egyik versét dolgoztuk dallá. Rendkívül kreatívkodós. Elvileg próbaterem is lesz 900/hours-ért amit össze tudunk dobni. Nem mintha nem lenne kellemes egymásnál próbálni, pizzát eszegetni és ülni abban a kényelmes székben amit elfogok csórni ha legközelebb ott járok :). Szeretnék mentolos szájbizsergetős szájfényt. Olyan vicces érzés. Holnap délelött, anya-lánya program cipővásárlással és teázással. Utána meg délutáni bújkálás Petránál. Imádom mikor késő este érek haza, teljesen offon vagyok, aludnék, ideülök picit és berakok valami zenét, semmi izgalmasat nem találok, bekapcsolom a rádiót mert melékszek egy reklámra, amit suliba menet hallottunk a kocsiba, hogy péntek 11-től élő Lily Allen koncert lesz a Petőfin. Tökéletes alapzaj egy remek kis blog megírásához. Még akkor is ha ez utóbbi lehet, hogy nem fog bekövetkezni. Jó olyanokkal beszélgetni akiknek ugyanaz a célja mint neked, és együtt akarjátok megvalósítani. Mentek a lépcsőn és egy apróságról eszetekbe jut, hogy ez a jövőben, hogy lesz. Szép dolog álmodozni, de azthiszem nekünk sikerülni fog. Fiatalság bolondság :)  rollercoaster ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 1. 27.     Kasabian - underdog A dátumból egyértlemű lehet mennyi ideje nem írtam, felesleges emlegetni. A lényeg hogy back és ennyi. Nem tudom megmondani meddig, de most szeretném. Ebben a pillanatban tele vagyok jobbnál-jobb butábbnál-butább ötletekkel. Ígérem nem fogom mindet megosztani. Tegnap éjjel írtam egy dalszöveget, ami azthiszem elég találó lett, vagy kifejező nem is tudom. Olyan véget ért a buli, a fények a sötétség és a világos buszmegállóban állsz, csendben nézed a felkelő napot. Egyedül. Nem tudod eldönteni álmodtad-e vagy igaz volt minden. Ilyesmi érzéseket próbál kifejezésre juttatni kicsiny kis művem. Amúgy tanáltam néhány régebbi Taylor számot gitárra, meg ilyen lassabb romantikus, bújjunk össze számokat. Esténként teljesen kellemes gitározgatni magamban. Nagyon szeretem a sötétet és nagyon félek a sötétben. Furcsa. Egy adott helyet teljesen idegen, más helynek látok ha olyan szituációban vagyok ott amikor peregnek a percek, mert teljesen izgatott, mélységesen szomorú vagyok. Minden helynek van egy hangulata, még a leglepusztultabb buszmegállónak is. Holnap b-ék zenekarával próba, pénteken pedig mi alakulgatunk tovább. Lassan 4 saját számmal. Kellemes. Amúgy annyi dal van amit ezer örömmel dolgoznánk fel. Szép ez a fehérség, de a minuszok repkedésének kevésbé örvendek. Lehetne már tavasz. Egyébként összedobtam ezt a kis szépséget az oldalra, hogy mégse legyen minden fekete. Most hirtelen ennyit. :)  egy hét az egy hét ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 1. 17.     Kasabian - Where did all the love go? Egy hét az egy hét. Ezalatt megváltozhat a hajszíned, a gondolkodásmódod, talán az izlésed, és sokat léphetsz előre, hogy több mindent tudj meg rólad és másokról. Egy hét, az egy hét tapasztalat. Szóval konkrétan. A héten kétszer került hajfestésre sor. Vicces mert még soha nem volt jelentősen festve a hajam. Nem gondolkoztam azon, hogy bármit csináljak vele szín terén, mert azért ígyis elég szembetűnő ez a narancssárgás szín. Akármennyire is ez a természetes. Úgyhogy az alja sötétbarnán pompázik, és benne lila csíkok figyelnek vissza rám. Szerdán, a kötelező sulis eladás elött-helyet elmentünk a Tinkához, hogy most lilát fogunk a hajunkba festeni. Ez akkor egy pompás ötletnek bizonyult, mivel volt 2 óránk, hajfestékünk és hatalmas, túláradó lelkesedésünk. Vicces volt. Kikevertük a színt és tapasztalat hiányában csak úgy érzéssel felkentük. Persze celofánnal meg ahogy a nagyok is csinálják :). Meg gitározgattunk, írogattuk tovább a Kell méget. Egyébként az előadás 3-kor kezdődött és mi 2:55-kor kezdtük el kimosni a lila festékdrabokat a hajunkból. Természetesen hidegvízzel mert a melegvízre "nem volt idő". Úgyhogy két elengedett basszus közt a lelkünk mélyén tudtuk, hogy nem fogunk odaérni háromra. Gyorsan megszárítottuk de épp csak annyira, hogy a vízcseppek ne a nyakunkon majd valahol a pólónkon leljenek nyugalomra. Nem igazán lehetett felfedezni bármilyen színelváltozást, úgyhogy egy taxi segítségével már repültünk is a suli felé. Egyébként körülbelül negyed 4 lehetett mikor beültünk a taxiba. Visszahívtam b-t, megbeszéltük a vokálos dolgokat és ahogy csavargattam a hajam (mint telefonálás közben általában), felfedezni véltem a saját, majd Tinka hajában a virító lila csíkokat. Egyébként miért van az hogy ha b hív soha nem hallom és nem veszem fel a telefont? Nem számít. Még a dolgok hatása alatt pattantunk ki a taxiból és észrevétlenül próbáltunk egy helyet keresni ahol el lehetett volna képzelni, hogy 3 óta voltunk, csak senkinek nem tűnt fel. 1 órával késöbb apuval a Lildl sorait járva, arra gondoltam ha feltűnik neki, vajon, hogy reagál majd. De bármennyire nem lepett meg nem tűnt fel neki. A zenén és a sulin kívül semmiről nem beszélgetünk. Néha még belefér az időjárás is. Sajnálom, hogy nincs az az apa-lánya kapcsolat, hogy bármit mondok el apuci megérti majd. Jobb, ha vannak dolgok amiről nem tud és nem következik az a visszavonhatatlan hurrikán melyet az kavarna ha végletekig őszinték lennénk. Egyébként tegnap, kijött Tinka és Lucc, hogy próbáljunk zenekarral. Így végül már összeállt egy és másfél saját számunk. Kellemes dolog. Jó végre azt csinálni amit nagyon régóta szeretnék.      I've never gone with the wind just let it flow ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 1. 10.     Landon Pigg - Coffee shop Ma fotószerkesztős - nyomtatgatós napom volt. Elvarázsolnak a fényképek. Akár ha szépen mappába rendezem őket dátum szerint, vagy a falamra tixózom. Karácsonyra megleptem magam 140 darab fotópapírral. Így, akármikor megnézhetem ha felkelek az éjjel közepén és rápillantok a falra. Szeretném, ha egyszer az egész fal tele lenne képpel. Amúgy nagyon jól sikerült a tegnapi nap, mármint fotózás szempontjából. Rég nem volt semmi inspirációm, vagy ötletem akármihez. Viszont barátság és társaság ügyileg tökéletes volt az egész. Vele mindig az. Tudom, hogy sablonos és elcsépelt, de ő tényleg a másik felem. Akiről szívesen példát, és akitől mindig tudod tanulni valami újat. Undorító, hogy mennyire ismer és mennyire ismerem. Egyébként a leopárdmintás takarómból építettünk a szekrény és a kanapé közé egy sátorféleséget. Csipeszek és könyvek segítségével. Utoljára 8 éves koromban építettem ilyet a bátyámmal. Azóta nem is igazán beszélünk. Csak karácsonykor és szülinapokkor. Szomorú. Azonban most nem térek ki ilyesmikre. Szóval bevittük a lávalámpát. Az első ZsP képet, és pihentünk. Meg persze ettünk egy csomó sültkrumplit majonézzel meg rántotthúst. Teljesen kész voltunk. Mikor már kezdtünk a végletekig bepunnyadni, inkább csináltunk valami haszonsat és kreatívkodtunk néhány fotót. Néhány képen látszik az arcunkon, hogy valójában teljesen offon vagyunk. Remélem ezeket a képeket soha nem fogja látni. Bár biztos kinntlesznek a szobám falán. Nyomtattam 2 ballagásos képet, meg egyet anyunak amit kért rólam és az egyik bátyámról, két ZsP-st. Egy tinkerbellest és egy ártatlant. Amúgy néhány gyöngyszemet feltettem deviantartra, szóval tessék meglesni őket. Ma pedig a már rituálisnak tekinthető Everwood és Szívek Szállodája maraton. Szép hetet nektek.     ha a szerelem erőmű volna.. ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 1. 8.     30y - someone else Remélem jövőre ilyenkor a koncert elött lakkozzuk egymás körmét pirosra, és beszéljük át milyen sorrendben jönnek majd a számok. Tudom butaság most ezt tervezgetni, de tudom hogy ezt akarom. Tudom, hogy ők is ezt akarják. Tudom, hogy be akarom bizonyítani hogy én is elérek valamit, hogy felállhatok azokra a bizonyos deszkákra. Nem akarom megváltani a világot. Én csak azt szeretném ha mindenki érezné azt amit akkor éreztem mikor leírtam azokat a sorokat, az izgalmat amit akkor éreztem mikor a Tinka megmutatta milyen gitárt írt a refrénhez. Az a sok kis dolog amit ehez a számhoz tudok kötni. Utolsó óra után a teremben kreatívkodtuk el a dalt kettecskén mert a többiek leléptek. Kellemes volt. Holnap találkozok P.vel, elmenekülünk a világ elöl. Csak mi egy délután, forró csoki és beszélgetés és létezés. Szeretem azt az érzést mikor vagyunk és tudom hogy senkit nem fogunk látni aki kizökkente az életérzésből. Mint a játszótéren. épp a jövőmet kötözöm a székhez és ordítok hogy beszélj... ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 1. 5.     Friendly Fires - Kiss of life Nem mintha nem lettem volna amúgy is fáradt egész nap, a fénypont az volt mikor tisztára sikálhattuk Norma szivemmel a kémia terem összes padját. Egy élmény volt. Aztán hógolyóztunk a suli elött. Elöszőr nagyon büszke voltam magunkra, hogy a 10.-es fiúk nem igazán kerekednek felül. Amég be nem pottyantunk szépen mind a hóba. Akartam, és tényleg akartam tanulni a holnapi nyelvtan dogára, mert nem igazán vagyok jó az ilyesmiben, és csak 1-2 jegyem van belőle egész fél évben. Nem rég ébredtem fel, arra hogy megszólal a szépség és a szörnyeteg kezdő zenéje, és a kezemben kevert a nyelvtan füzet és a kék szövegkiemelő. Kellemes érzés volt. Akikkel mostanában kommunikálok, túlnyomó részt mikor hazaérnek bedőlnek az ágyba és reggel fél liter kávét magukba döntenek vagy mániákusan kérdezik reggel az aulába, hogy hol tudnak szerezni 10 perccel becsöngetés elött valami energiaital féleséget. Még jó, hogy legalább a tesco kéznél van. Bár jobban örülnék ha most kéznél lenne a gitárom, gitároznék picit a sötétbe aztán bedőlnék az ágyba a plüssmaciim mellé és reggelig semmilyen életjelet nem mutatnék. De ez most csak egy homályos jövőkép... *nagyokat sóhajt* adore tipical sundays.. ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 1. 3.     Lenka - Trouble is a friend Gondolkoztam hogy miről regéljek a tipikus vasárnapommal kapcsolatban, vagy elvonatkoztassak és valami szentimentálét levezessek. Tegnap találkoztam Dömével úgyhogy végre eltudtunk beszélgetni. Mindenről. Mivel hihetetlenül fújt a szél és fél óránál többet ki sem lehetett bírni a szabadban, mindig becsücsültünk valahova. Viszont három óra elteltével már nem egy nagy élmény bámulni ki a csészényi téri Mcdonalds ablakán. Valahonnan pedig magunk elő nyúltunk egy tálcát, hogy ne tünjön úgy mintha csak cél nélkül ücsörögnénk. Megnéztem a blokkot.. "Döme, hogy izlett az epres szelet amit 13:21kor fogyasztottunk el?". "Jó volt bár a capuchino jobban izlett. Úgyhogy a blokkot és a zacskós cukrot elsajátítottam az emlékes dobozba. Aww az emlékes doboz. Nem baj most nem szentimentalizálok. Nap végére sikerült találnunk egy játszóteret, ami úgyanúgy hideg volt de nagyon hangulatos. Hintáztunk meg nevettünk. Egyébként követtünk egy nénit mert ez a drága fiú aztmondta, hogy megmerne esküdni hogy csőre volt. Ami természetesen csak egy sárga sapkának bizonyult. Úgyhogy sétáltunk, meg elmélkedtünk a sötét utcákban és sikátorokban. "Mikor hazamentem és a kutyusom úgy nézett rám mint egy darab húsra amit nem lehet megenni, rájöttem hogy egész úton magamban nevettem és beszéltem. Még a saját kutyám is úgy gondolta, hogy ez nem lehet igazi, nem lehetek hús amit nem lehet megenni." "Amúgy mikor ezt elmeséltem anyunak aztmondta nem tudja kit kell felhívni ilyenkor, de utána néz ha szeretném." *nevetés*. Szóval ilyen féle beszélgetésekkel fűszerezve telt az este. Tegnap mikor hazaértem rámtört az érzés, hogy most fogok keresni új számokat és végre frissitem a lejátszási listát Violeten (a telefonomon). Inkább el sem magyarázom miért ez lett a neve. Eredetileg fiú nevet akartam, de egy lila-rózsaszín telefont mégsem nevezhetek Lajosnak :). Egyébként meg komoly szívek szállodája behozni valóm van, mert 2010-ben még egy részt sem láttam. Furcsa arra gondolni mi mindent nem csináltam még 2010-ben. Úgyhogy let's do it guys. b.u.é.k. ˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙ 2010. 1. 1.     Ke$ha - TiK ToK Először is mindenkinek Boldog új évet kívánok. Remélem mindenkinek jól telt a szilvesztere. Végülis az utolsó napon variáltunk át mindent, így a volt osztály, meg sulitársakkal és az ő barátaikkal buliztunk Boriék telkén és ott volt egy édes kisház. Persze az ilyen kis apróságok, hogy nem volt mosdó, meg hogy zuhogott az eső, és a domb amin közlekedni kellett meg a földesút, jobban emlékeztetett egy iszapbirkizóknak kialakított stadionra mint közlekedésre szolgáló felületre. Pont ezek a dolgok kellettek, hogy akkor is nevessünk amikor nem nevetnénk. Megvan a hangulata mikor egy barátnőddel csúszkáltok egy dombon, hogy keressetek egy szimpatikus fát esetleg bokrot. Gyakorlatilag 10-re elfogyott a pezsgőn kívül minden és mindenki kezdett kifáradni, nem tudom hogy de kibírtuk éjfélig, táncoltunk és szép lassan mindenki kezdett kifeküdni az ágyakon kanapékon. Hajnali 4re már egymás mellett nyomorogva beszélgettünk meg néhányan próbáltak aludni több kevesebb sikerrel. Az equadori cserediák ezt rajtam képzelte el, úgyhogy egyszercsak odahúzott, átkarolt és aludt. Valakinek könnyen megy ugye... mármint az alvás. Meg se fordult a fejembe, hogy bármi más is történhetne. Jó persze, hogy megfordult de tudtam, hogy ez nem történhet meg. Akartunk fogadni valamit 2010re, mert a Fannival negyedszerre szilvesztereztünk együtt és eddig mindig írtunk valami fogadalmat. Talán majd ma este. Holnap remélhetőleg Imis napom lesz, és végre dumálunk meg láthatom úgy, hogy ő is rámismer. Azért remélem jelent neki ez a barátság még amennyit kellene, hogy jelentsen mindkettőnknek. Most nem kezdek el ilyeneken filozofálni, mert átaludtam a délutánt de még mindig picit offon vagyok. Úgyhogy. :)